Susu

Susu

Néma vágyak háttérben, mint árnyak
Suttognak idebenn, türelmesen várnak
Gyengélkedem: támadnak s vége a nyárnak

S mire újra nyár van vágyam árnyam
Senki se gipszelte be sosem próbált
senki sem látta százszorszép szárnyam
Melegénél mégis megférnek vagy százan
Szarkaláb és tiszavirág tántoríthatatlan a
bizonytalanságból szakadó jeges hőkatlan
először befagyaszt majd szétsüt vagy
fordítva látom magam a tükörbe görbe körbe
felülről hátulról simán csak ordítva.

Oda-oda kapom magam s adom amit
Távolba se lelek magamból
Tetovált tudatú lánnyal lenn nyél ásna
Többet többet ez még csak a rendszer
Te mondod annyit megbocsátani sem kell
Mélyebbre bizony mondod nem fer
Pedig itt és most az egyetlen fegyver
Mellyel pillanatonként pecsételed
Magad sorsát alapelv és létszemlélet
Tárgyhuszár vizelve kapuzár tili-toli
Harcravár a tilosban parkolni, mindig csak
Aggódni aztán csak dobozban nem kallódni -

Időközönként ellógni s ellentétét betolni majd
középvonal normálléc és tapasztalat-jutalom
amiért a padlót napi négyszázszor felnyalom

de ha kell még zsolozsmázva számolom, sőt
ezt narancssárgán vigyorogva énekelve vállalom,
A gyengéket támogatom, de csak kiket láthatom
Tudatom áthatom láthatatlan hat alom: borzolom
Gerincvelőm áramon -> felfelé energetikusat álmodom,
Valóságban bár mondom, hogy sosem változom,
néha kiszámíthatatlanul távozom, a múltat meg átkozom
valójában ami elment újra s újra áthozom
valóságban beálmodom, valóságból kiábrándulom
magam

bonyolult
Jóseggű szervesrobot táncol az utakon, mégis
Én itt néha feléje még kacsingatom, bár beláttam délibáb
Mozdulatra ösztökél váratlan napokon, mikoris áhítattal láthatom
Bármily terelésre hallóként némán tátogom s lélegzetem átkozom.

Mit nekem a forma gyalázat torna tiporna: a tarolna teveként játszana
Sivatagba fúlna: ha nincs elég víz csak a púp: hát
bátran nekivág, hisz önmagát cipeli de nèha leteszi: medit àll.

Ha nem lelem kedvem benne, hát teremtem, jellememben tettem megvettem,
Nem-é így zavarom össze rettenetesen, a bukoda kuroda szamuráj skizó lenne hős, köszöntem ?
Tiszta vízű tótükröm-tükröm mondja nékem de egy fos, hátha másnap újat eső mos?

Noha tétován tátong a mostoha soha meg nem bocsát semmilyen tudatkacsát az
Anya szült esztelen tudatbahullva emlékömleny lennél vajon levegőt is tennél
Testbe ki-be kábé átláccó kávé kebabot meg kabbe te kabrió kelbimbó jelhintó
Teremtést megbontó létedet, ó hol tartod a lézered, ami a fókuszt vezérli, tégedet.

Lélegezni automatikusan egy pók is tud,
lélegzetben teljesen jelen lenni tudatosan
egy csók is tud.
Ez az egy E. dűl s nem vágom ritmusra, tántorog a határ, mivé nől ez a gomba:
Sose térj be a virtuális menedékbe mert buborék úgyis pukkan örök igazságbomba.